A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot.

Általános szabály: minél jobban kielégíted valamelyik szükségletedet, annál követelőbb lesz, s minél kevésbé elégíted ki, annál inkább lecsillapodik.

A szerelemhez vezető út nagyon nehéz. (…) Mert ez az út vagy az égbe röpít, vagy a pokolba taszít.

Ha valamely ügy a lényegében igaz, a ráfonódó hazugság sem torzítja el.

Menj el strandolni vagy síelni.

A megbocsátás nem felejtést jelent (…). Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.

Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést, rendszerint letesz a tervéről: nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk bizonyos lépéseket.