Akik igazán boldogok, azok mernek eszköztelenek lenni, hogy egészen boldogok lehessenek. A fiatal szerelmesekben ez a megindító, ez a legszebb: öntudatlan aszkézisük, mellyel boldogságukat hordozzák.

Az emberek igen ritkán buknak el – inkább csak felhagynak a próbálkozással.

A megbocsátás nem felejtést jelent (…). Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.

Boldog voltam, és a boldogságomat terjesztettem magam körül. Az emberek örültek nekem, amikor látták, hogy jövök.

Segíts egy idős embernek megszervezni egy családi találkozót.

Az asszony csak azt csalja meg, akit szeret, a többit egész egyszerűen faképnél hagyja.

Az a képesség, amelynek birtokában az ember megérzi, hogyan kímélheti meg szavaival és viselkedésével mások érzékenységét. A figyelmességgel rokon lelki tulajdonság, finom érzék, emberismeret, jó ízlés, megértés mások iránt. Talán az önzetlenséghez áll a legközelebb. A tapintatot nevelés útján sajátíthatjuk el. A tapintatos ember nem beszél, nem kérdez olyasmit, amivel kellemetlenséget okozhat a másik személynek. Odafigyel másokra, emlékezik, de nem emlékeztet. Szerény a tapintatos ember. Nem félénkség vagy tartózkodás.

Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?

A világ egyre üresebb, mert az értékek helyett a profitot hajszoljuk.

Tarts „offline” időt, hogy a való világra koncentrálj.