Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.

A barátoknak korántsem kell ugyanúgy gondolkodniok, pláne ugyanazt, csak az kell, de az kell, hogy egy térben legyenek, közel, távol.

Amikor a kút kiszárad, megismerjük a víz igazi értékét.

A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Nincs egy igazság az életben.

Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.