A barátság nem az érzelmeinkből, hanem lényünk legbelsejéből ered.

A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz – a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.

Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.

Az ember néha annyira vágyik a változásra, hogy teljesen megfeledkezik a félelméről.

Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának.

Az ember egyik pillanatban derűlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik.

Mit törődsz vele, mit beszélnek rólad? Lényeg, hogy te tudod, mi az igazság! Más úgyse számít!