Káin és Ábel úgy éltek, mint két testvér. Főleg Káin.
A gyerekekben él a remény. Csak adni kell rá valami okot.
Milyen boldogan dől le a turista a hegytetőn, ahová keserves kapaszkodásokkal jutott fel. De boldog lenne-e, ha mindörökre ott kellene pihennie?
Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van.
Ha az ember nem tudja, mit akar, (…) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.
A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!
Az igazságos büntetésnek ugyanolyan értéke van, mint a megérdemelt dicséretnek.