A kalandoknak megvan a maguk helye és ideje (…), de sok minden szól a rendszeres étkezés és a fájdalommentes élet mellett.

Ha egy lány sok fiútestvér között nő fel (…), óhatatlanul megtanulja elviselni a pofonokat, nem bőg mások előtt, és még annál is keményebb, mint amennyire elvárják tőle.

Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.

Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.

A kreativitás semmi más, mint átgondolt utánzás.

Ezt a világot tulajdonképpen az ördög teremtette egy olyan pillanatban, amikor Isten éppen nem figyelt oda.

Ahogy vétkeztünk, úgy szenvedünk.