Elméletileg minden veszteség a javunkat szolgálja.

Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

Nem töltheti be szívünket szeretet és gyűlölet egy időben. Ez a két érzelem nem tűri el egymást. Egyik vagy másik lesz az uralkodó.

Mindig van mit tenni. Mindig van változás. Mindig lehet javítani a helyzeten.

Hány boldog pillanatot veszít el az ember, miközben a veszteségeire gondol csupán?

Az ember életében mindig akadnak olyan emberek, akik, ha akarjuk, ha nem, belopják magukat a szívünkbe.