Az aranykulcs legkönnyebben nyitja meg a börtönöket.

A pillanatért, amikor valaki elmondja, hogy mennyit jelentünk neki.

Olykor eleget szenvedünk ahhoz,
hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:
– Nagyon-nagyon boldog vagyok.

Ezen a napon tölts minél több időt a családoddal. Szervezzetek közös programot legkésőbb este, jót fog tenni!

Ne hagyd, hogy mások véleménye meghatározza az életed.

Vezess napi étkezési naplót, hogy tudatosabbá válj a táplálkozási szokásaidra.

A pénz mindent elrontott, az emberi kapcsolatok is tönkrementek.

Ha hidegen tudsz célozni, szavaid pontosabban fognak találni, mintha őrjöngve üvöltözöl. Az őrjöngő, önuralmát elvesztett ember rövid idő alatt nevetségessé válik.

A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség, a szenvedés és a csalódás (…), az élet megváltozhatatlan törvényei.

Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.