Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy. Magad írtad, és most is írod és játszod, szüntelenül.

Nem akartam szeretni őt, (…) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.

Azért, amikor valaki megjegyzi a kedvenc virágunk illatát.

Hihetetlen ember vagy.

Minél jobban behódol az ember a szépségnek, annál távolabbra kerül a jóságtól.

Az ingának mindkét irányban ki kell lengenie: a düh mellett lennie kell mosolynak, közös nevetésnek is.

A kapcsolatok felszínesek lettek, mert senki sem akar igazán közel engedni másokat.

Ez a legkülönösebb az emberben… a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.

Az élet tele van önmagunkkal.

Haragot tartani büszkeségből azokkal szemben, akiket szeretsz: túl nagy luxus az életben…