Tömött villamosra felszáll egy szőke nő. Nem tud mibe kapaszkodni, ezért megfogja a mellette álló férfi szerszámát.
– Hölgyem! Nem engedné el kérem?
– Miért? Leszáll?
Tömött villamosra felszáll egy szőke nő. Nem tud mibe kapaszkodni, ezért megfogja a mellette álló férfi szerszámát.
– Hölgyem! Nem engedné el kérem?
– Miért? Leszáll?
Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.
Sohasem akarunk keresztülesni azon, amin keresztül kell esnünk ahhoz, hogy azzá váljunk, amivé válni szeretnénk.
Ha csak a világot látjuk, csupán az élet egyik felét szemléljük.
Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.
Először el kell sajátítanod a szabályokat, csak azután hághatod át őket.
A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.
Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?