Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Gyakorlatilag mindent ezért csinálunk.
Két rossz közül mindig a kisebbiket kell választani.
Mindig kész vagyok tanulni, annak azonban nem mindig örülök, ha tanítanak.
A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.
Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.
Hallotta már a „vérző szívű” kifejezést. Eddig szóvirágnak tartotta, nem testi állapotnak. Ám most izomlázra emlékeztető, tompa sajgást érzett a mellkasában, és minden szívdobbanás fájt.
A tavasznak sem mondhatjuk: „Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz.” Csak azt mondhatjuk: „Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.”