Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Nem szabad pirulni. Semmit se szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk.

Ismét hatalmas lett az életkedvem. (…) Rádöbbentem: az az életem értelme, amit én akarok neki adni.

Ha kétszínű vagy, legalább az egyik arcod legyen szép.

A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.

Az igazi szerető az a férfi, aki képes felvillanyozni azáltal, hogy megcsókolja a homlokod vagy a szemedbe mosolyog.

Tanulj meg „nem”-et mondani, mert ez sokszor többet ér, mintha latinul tudnál írni és olvasni.