A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.

A világgal való küzdelemben segíts a világnak.

Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.

Ha az ember nem tudja, mit akar, (…) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.

A mennyország egy tündérmese azoknak, akik félnek a sötéttől.

Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni.

Soha nem a pesszimisták fedezik fel a csillagok titkait, nem ők hajóznak el a feltérképezetlen világokba, és nem ők nyitnak új távlatokat az emberi szellem számára.