Aki egyszer „úr”-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.

A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.

A tömeg arra figyel, aki nagyobb lármát csap.

Aki hisz, az a hitét nyilvánosan is meg akarja mutatni. Még akkor is, ha az a hit nem Istenbe vetett, hanem valami eszmébe.

Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.

Az élet csakis a szív által létezik, és szív nélkül az agy holt sejtek szánalmas halmaza marad.