Gazdag özvegyasszony mindig harmincz esztendős.
Ha nap mint nap felidézzük és újra átéljük a múltat, önmagunkat tesszük tönkre, és biztos úton haladunk az érzelmi összeroppanás felé.
Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni.
Utasok vagyunk… de az élet nemcsak utazás, hanem szobrászmunka is: valami szépet kihozni önmagunkból, az élő anyagból – s ezt a környezetünkre is kiterjeszteni.
Akit az istenek el akarnak veszejteni, annak először elveszik az eszét!
Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.
Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.