Gazdag özvegyasszony mindig harmincz esztendős.
Semmi sem mossa olyan tisztára az agyat, mint a félelem.
Álomvilágban él, kinek csak öröme van.
Rosszul érzem, de legalább érzem magam!
Senki nem visz emlékbe semmit olyan helyről, ahová még el akar látogatni.
A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.
Az ember gyorsan beletanul abba, aminek belsőleg szükségét érzi.
Akármilyen zűrzavaros is valakinek az élete, ha a sorsát éli, végül rendbe rakja. Nagy szenvedés árán is.