Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

Nem származásunk, hanem döntéseink árulkodnak arról, kik vagyunk.

Csak hasonlók társaságában nem állunk egyedül.

Aki folyvást „valahova följebb” törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.

Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni.

A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.