PORTUGÁLIA – Kifinomultság, művészi érzék.
Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
A figyelem az élet elkerülhetetlen része. Nem olvadhatok bele mindig a környezetbe.
Néztem a cimboráimat, és önmagamat láttam bennük.
Vannak emberek, akikről tudod, hogy soha senkinek nem akarnak rosszat, és örökké melletted állnak. Nem sok ilyen van. De azért akad néhány.
Az élet rövid, csak a bánat sok; az a legkevesebb, hogy segítsünk egymáson, ha már egyszer itt vagyunk.
A halálhoz fűződő viszonyom változatlan. Erősen ellenzem.
A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.
Vagy kezdődő agylágyulásom van (…), vagy a világ egy bevásárlókosárban kerül a pokol bugyraiba.