rinyál – fél
Véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak.
Hihetetlen, mennyire értenek hozzá az elveszett lelkek, hogy felismerjék egymást, és egymásra találjanak, egyesítve a fájdalmaikat!
Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?
A bocsánatkérésnek számtalan mérete és formája van. Adhatunk gyémántot, virágot, vagy csak egy belülről jövő, őszinte érzést.
Az igazi dolgokat nem lehet kicsit csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit hívő, egy kicsit vallásos, egy kicsit gyilkos, egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott.
Nem elég, hogy a jelek szerint állandó bérlete van a szívemhez, még a tudatalattimba is befészkelte magát.
Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza.