Soha nem bocsátok meg. Viszont mindent elfelejtek.
A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!
Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.
Nem szabad elszalasztanod valaki fontosat a félelmeid meg az ócska kis büszkeséged miatt.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.
Okos emberek közé belép egy szép asszony, s kész a bolondok háza.