Szabad a gazda maga házánál, ha ágy alá fekszik is.
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!