Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.

A házastársi viták sokszor abban gyökereznek, hogy nincs hajlandóság a bocsánatkérésre.

A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem – csak egy gondolat: „Szeretlek”.

Van, amit az ember nem is akar elmondani. Nem azért, mert szégyelli. Csak mert néha jobb – és másokkal szemben is kíméletesebb – megőrizni a látszatot.

A bánat egyetlen gyógyszere a napfény, a friss levegő, a kellemes társaság és a jó zene.

Az az igazi szerető, aki akkor is megdobogtatja a szíved, amikor homlokon csókol, vagy rád mosolyog, vagy csak bámul a semmibe.

A mai világban nehezen veszünk tudomást a csendről. Az űrt mindig kitölti a tévé, a rádió, esetleg egy autóduda hangja, vagy egy üres, semmitmondó társalgás.

A kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más?