A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.

Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.

Minden jó úszó a vízbe fúl.

Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.

Könnyebb valami meghatározott és láthatótól félni, mint olyasmitől, ami bármi lehet.

Mennyi szín és furcsaság és élet (…) és mennyi emlék és mennyi remény.

Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.