Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Józan ész és szánom-bánom – ez a kettő mindig későn jön az életben.
Mindenkinek kell néha olyasmit is tennie, amit nem szeretne. Erről szól az élet.
Amíg úton vagyok a Pokol felé, addig élvezem az utam.
Azok vagyunk, amivé tesszük magunkat.
Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.