Életem olyan kicsinyes, hogy viszketek tőle, mint egy túl szűk gyapjúpulóvertől.

Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer.

Ahol több az érzés, több a szenvedés is.

Az ember nem futhat örökké önmaga elől. Ha elég gyakran mondogatom, talán egyszer el is hiszem.

Akármilyen zűrzavaros is valakinek az élete, ha a sorsát éli, végül rendbe rakja. Nagy szenvedés árán is.

Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni.

A töprengés éppoly veszedelmes, mint a félelem.