Számomra (…) az igazi barátság ott kezdődik, amikor nemcsak pozitív dolgokban lubickolok, hanem egy adott konfliktushelyzetben annak ellenére elmondom a véleményemet, hogy tudom, ez a másiknak fájhat.

A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.

Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat.

Elbúcsúzni olyasmi, amit az ember önmagával is megtesz: hű marad magához mások pillantásának a kereszttüzében is.

Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani.

Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.

Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.

Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne mondjatok jót magatokról!