Veronica Rose – Koktél
A legfontosabb idő a jelen pillanat. A legfontosabb ember az, akivel éppen beszélek.
És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
Mennyi tudás, érzelem alussza békés álmát a borítók között!
Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról… csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.
Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.