Arról tudom felismerni azt, aki valóban szeret, hogy nem lehet megsérteni.

Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném.

Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.

Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.

Akié a gép, azé az ember!

Nem lehet lekötni. Szabad szellem vagyok: oda megyek, ahova a szél repít.