Tipeg, topog, mint a tojó galamb.
A Megbocsátás fölrepít a csata hevében kimondott sértések fölé, hiszen azokat előbb vagy utóbb úgyis eltörli az idő, ahogy a szél is eltünteti a lábnyomokat a sivatagban.
Ha a lélek nem kap táplálékot, az alamizsnaként nyújtott kenyér is kővé válik.
Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt.
A férfiak (…) különösen nagy örömüket lelik abban, ha felsőbbrendűnek érezhetik magukat – s közben észre sem veszik, hogy az esetek többségében tökéletesen kiszámítható a viselkedésük.
Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.
Ha képes vagy szeretni valakit, onnan fogva nincs tökéletes szabadság. Mert nem lehet. Feladod a szabadságod. Lemondasz róla. Valami jobb kedvéért.
Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt – azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.
Az idő a legértékesebb árucikk a világon, sokkal értékesebb, mint az arany, mert ha egyszer elveszett, nem lehet pótolni.