Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.

Poshadt vizű kút mellett üldögélve sosem találod meg a tiszta forrást.

Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos.

A nők mindig állhatatosabbak, még akkor is, ha az nyilvánvalóan szükségtelen.

Nem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is.

A fájdalom óceánja. A túlpart olyan messze van az örvénylő vízen túl, hogy elképzelni sem tudtam, nemhogy látni.

Ha két rokonlélek egymásra találva feltárja belsejét, sorsuk el van döntve.

Légy, mint a forrás, amely örökké túlcsordul, s nem mint a tó, amelyben mindig ugyanannyi víz van.