A kamasszá érett gyermek, aki nem tud többé mit kezdeni anyjával, nem lel addig nyugalomra, míg rá nem talál az asszonyra. Egyedül csak az asszony tudja majd újra emberré összerakni.

A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik.

A legénybúcsút olyanoknak találták ki, akik szomorúak, amiért vége az agglegényéletüknek. Én viszont alig várom, hogy magam mögött hagyjam. Vagyis nem igazán van értelme.

Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.

Ami igaz, az természetes, ami természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én esztétikám.

Ha csak egy részedként élhetek tovább, nekem az maga a mennyország.