Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

Mi a különbség aközött, hogy egész életedben igyekszel láthatatlan maradni, vagy pedig megjátszod, hogy az vagy, akinek a többiek látni akarnak? Így is, úgy is tettetés az egész.

Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak.

A békét nem lehet erőszakos eszközökkel fenntartani; csakis megértéssel lehet elérni.

A mosolyban egymásra találunk, nyelvek, kasztok, pártok felett.

Amikor valaki meghal, akkor nem az ő élete az, amelyik megállt abban a pillanatban.

Amikor megszülöd a lányod, meglátod azt az embert, aki a halálod napján fogja majd a kezed.

Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akiknek sorsa – bár velük összefügg, de – nem csupán a Férfi.

A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.