Azt is tudja, mit sugott felesége fülébe Mátyás király.
Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?
A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.
A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.
Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának tökéletes vonásai, és biztos voltam benne, hogy soha nem fogok hozzászokni.
Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.
Egyesek hajlamosak elfelejtkezni arról, akivel mindennap találkoznak, sokkal inkább, mint bárki másról.