Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.
Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.
A bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.
Az emberek a fényre törnek, de nem azért, hogy jobban lássanak, hanem hogy hatásosabban tündökölhessenek.
Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.
Ha valamit nagyon szeretnénk, akkor sokszor csak valami nagyon nemszeretem dolog útján érhetjük el.
Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
Fejezd be, amit elkezdtél.