A rendőr a razzia során így szól egy csöveshez:
– Hol a munkahelye?
– Erre-arra.
– Dolgozik egyáltalán?
– Egyszer-másszor.
– És mit?
– Ezt-azt.
– Őrizetbe veszem!
– És mikor engednek ki?
– Előbb-utóbb.
A rendőr a razzia során így szól egy csöveshez:
– Hol a munkahelye?
– Erre-arra.
– Dolgozik egyáltalán?
– Egyszer-másszor.
– És mit?
– Ezt-azt.
– Őrizetbe veszem!
– És mikor engednek ki?
– Előbb-utóbb.
Ugyanúgy, ahogy a tested sejtjei folyton változnak, és te mégis ugyanaz maradsz, az idő sem múlik, csak változik.
Találkozol egy nővel, hanyatt esel tőle, de miután megismerted, rájössz, hogy semmi különös. Aztán ritka szerencsés esetben az ember rábukkan a lélektársára, és ahogy mélyül a barátságuk, egyre szebbnek látják egymást.
A halál nem semmisíti meg az életet, csak átváltoztatja.
Még azt sem tudjuk a halálról, hogy vajon nem a legnagyobb jó-e, mégis úgy félünk tőle, mintha biztosan tudnánk, hogy a legnagyobb rossz.
Vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja?
A küszöbre patkót szegeztek, hogy a szerencse ne hagyja el a házat.
Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.
Akinek valódi problémái vannak, annak nincs ideje depressziósnak lenni.