A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.

Újévkor mindig férfiember kellett előszőr a házba lépjen, különben azt  tartották, hogy azt a házat egész évben elkerüli a szerencse.

A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja.

Ha a cseberrudat vagy akármit az életből (udvar) ellopnak, a tehén teje elmegy (elapad).

Senki nem tud egyetlenegy okot sem mondani, hogy (…) miért is kell hogy a férfi legyen az úr a házban.

A mosolyban egymásra találunk, nyelvek, kasztok, pártok felett.

Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.

Kivételekre nem lehet a világot építeni.

Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.