Ugy járt, mint az egyszeri ember. (kereste a fehér lovat, melyen rajta ült.)
Minden emberi lény számára létszükséglet az önmagával való elégedettség.
Ha kísértést érzel arra, hogy hitvesedet, szüleidet, vagy gyermekeidet kritizáld, harapj a nyelvedbe!
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
Hát ilyenek a gazdagok! Megalázzák az embert, s azután azt hiszik, hogy egy kis majomkodással mindent jóvátehetnek.