Kinek hol fáj, ott tapogatja.
Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.
Vajon van-e értelme a hatalom megszerzésének, önmagunk megvédésének, ha közben el kell adnunk a lelkünket?
Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.
Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.
Elérkezik az az idő, amikor el kell válni! Az öregek meg a fiatalok nem szoktak együtt maradni!
Saját létezésünk ténye is majdnem túl meglepő ahhoz, hogy elviselhető legyen.