Igen, talán ez az ember életének egyetlen értelme, hogy éljen a lehetőségekkel, amiket a sors elébe hoz.

Nem hinnéd, hogy mi mindent el lehet felejteni. Nagy áldás ez, és pokoli nyomorúság.

Mindig van valaki, aki pontosan arra vágyik, mint te.

A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.

A logika törvényei az objektívnak a tükröződései az ember szubjektív tudatában.

Ahány kagyló van a tengerparton, annyi a szerelemben a fájdalom.

Aki csak a tapasztalataiból él, az mindig a régi válaszokat ismételgeti az új problémákra.

Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.

A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.

Nagyon nehéz hinni abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Mindenkinek könnyebb a kitaposott ösvényt járni, mint elismerni, hogy esetleg már régóta rossz úton halad.