Egy barát és egy ellenség együttműködése kell, hogy szíved mélyéig megbántódj: az egyik megrágalmaz, a másik meg eljuttatja hozzád a hírt.

Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.

Vajon a Sorstól azt kapjuk, amit érdemlünk, vagy amit kapunk, arra válunk érdemessé?

A sors nyújthatja segítő kezét, és általában meg is teszi, de nekünk is ki kell venni a részünket belőle.

A boldogság nem más, mint jó egészség és rossz memória.

Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.

Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.