Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Nem a győzelemre esküdtem, csak arra, hogy igaz legyek. Nem a sikerre esküdtem, csak arra, hogy érdemes legyek a lángra, mely bennem ég.
Együtt (…). Túl gyakran használják az emberek ezt a szót, a végén legtöbbször mégsem marad belőle semmi.
Nem mi írjuk életünk legfontosabb jeleneteit.
Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.
Az ember nem találhatja meg a békességet sem a munkában vagy élvezetben, sem a világon vagy a kolostorban, csak a maga lelkében.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet.