Újból föl kell tennünk magunknak a kérdést: mire vagyunk képesek?

Nem kényszeríthetnek arra, hogy munkaidőn kívül is dolgozz.

Amikor elfogadod, amit már amúgy is tudsz, a többi jön magától.

Azért, amikor egy idegen elmondja, hogy mennyire tetszik neki a mosolyunk.

Semmiképp ne agyalj a munkádon, inkább legyél barátaiddal, éld meg nyaralásod, filozofálj, készülj utazásodra, a tengerre!

Az ember egyik pillanatban derűlátó, a következőben már lesújtja a bizonyosság, hogy úgyis darabjaira hullik minden. És a végén pontosan ez történik.

A halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. Nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak.

A családok széthullanak, mert mindenki a saját boldogulására figyel.

Mit számít, mit kap az ember, ha előtte elveszít mindent.

A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.