Malacz a szájában.
(Meg van vesztegetve.)
Minden városban van egy „mágikus hely”, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.
Nem bírtak letörni a kudarcok. Két szó visszhangzott bennem, „akarni” vagy „nem akarni”. És ha akartam, nem ismertem korlátokat, gátat vagy akadályt.
A nők, amint felszednek egy férfit, azonnal mindent megtesznek, hogy megváltoztassák a maguk kedvére, aztán megállás nélkül panaszkodnak, hogy milyen használhatatlan alak akadt az útjukba.
Gutát kapok azoktól az emberektől, akik békében élnek önmagukkal. Hogy van pofájuk, miközben én intenzíven szenvedek? Szegény én.
Egy virág önmagában is szép lehet, de egy ember csak akkor igazán gyönyörű, ha mások szemében láthatja, hogy az.
Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!