a nevetésért, melytől kicsordul a könny.

Aki húszévesen nem szép, harmincadik évében nem erős, negyvenévesen nem okos, ötvenévesen nem gazdag, annak már nincs reménye.

Dőljön össze minden, ami magától nem áll meg, amit nem tart fenn saját ereje.

Rengeteg (…) ember van, aki nem tud felejteni, és minden reggel bemagolja gyerekkora, ifjúkora sérelmeit, és húzza maga után, mint egy hosszú sleppet.

Isten bizonyos áldásai néha ajtóstul rontanak a házba.

Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.

Csak az számít valójában tanulásnak, amit a magam módján tanulok, miközben azt teszem, amit tenni akarok.

Az ember először attól fél, hogy meghal, aztán attól, hogy mégse.