Rosz fiu apja koporsójának utolsó szege.
Csak azt add másnak, aminek te is örülnél, ha kapnád.
Amíg nem adod fel, addig legyőzhetetlen vagy.
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a megfejtés lelki feladata.
A sötétben bármit el tudunk képzelni, de általában csak a fantomjainkat képzeljük el.
Lámpással kereshetsz olyan embert, aki igazán odébb akar állni, ha valami jó zamatos pletykát hallhat valakiről. Szíve mélyén mindenki pletykás.
Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.