Sajátos bátorság kell ahhoz, hogy valaki beismerje a gyávaságát.
Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.
a kiteljesedés érzéséért, amikor abbahagyod a halogatást és végre elvégzed az elvárt feladatot.
Minden történetet az tesz igazzá, hogy tudjuk, valaki meghallgatja. És megérti.
A végkifejlet igazolja a cselekményt.
Semmi nem űzi el úgy az álmot, mint egy megoldatlan rejtély.
Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.
Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! – addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: „Lehet, hogy mégsem Ő AZ? ” – azt jelenti, hogy már nem szereted.
Ha valaki azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, akkor ezt rendszerint úgy kell érteni, hogy nem is tud egyébre gondolni.