Az ember a saját akaratának a foglya.

Az boldog, ki szerelmi csatán pazarolja el életét.

Az igazságos büntetésnek ugyanolyan értéke van, mint a megérdemelt dicséretnek.

Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.

A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja.

A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.

Ó-esztendő estjén, ha minden családtag részére tojást ütsz pohárba, amelyiknek a tojása gyöngyöz, hosszú életű, akié nem, rövid életű lesz.

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.