Szegénynek konyhája, istenfélők kamarája.
A betegek úgy viselkednek az orvossal, mintha Isten lenne, sőt még annál is alázatosabban – hisz` drága az életük.
Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.
Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. (…) Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.
Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.
Egyetlen ostoba kérdés létezik: az, amit az ember elmulaszt feltenni.
Mindig is nehéz volt azokat gyűlölnöm, akik kimutatták, ők is éreznek fájdalmat.
Babalátogatáskor a távozó vendég mindig letépett a ruhájából egy darabot, nehogy elapadjon az édesanya teje.