– Miért olyan szomorú Kovács úr?
– Kislányunk született.
– És maga talán kisfiút szeretett volna?
– Nem, én válni szerettem volna.
– Miért olyan szomorú Kovács úr?
– Kislányunk született.
– És maga talán kisfiút szeretett volna?
– Nem, én válni szerettem volna.
Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.
A szerelem nagy pillanataiban, amikor a külső és a belső világ között a fal leomlik, és nem tudod többé, hol a kint és hol a bent, a test lélekké válik és a lélek testté.
A nők értenek hozzá ugyanazon pillanatban sírni, gyűlölni, haragudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni.
A férfiak manapság már nem várják el a szüzességet (…), de az ártatlanság illúzióját igen. És az igazság? Az igazsággal nem tudnak mit kezdeni!
Ha megpróbálod a világot a válladon cipelni, először is beleroppan a hátad, aztán beleroppan a lelked is.
A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.