Az emberek azt hiszik magukról, hogy tudják, mit akarnak, pedig ez általában nincs így. Azért néha szerencsés esetben mégis beteljesül, amit akarnak.

Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.

Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.

Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Mi azt próbáljuk tenni, ami helyes, vagy inkább, amire mások azt mondják, hogy helyes. De néha, amikor ez ellentmondásba kerül azzal, amilyenek vagyunk… akkor választani kell.

Nincs szentebb kötelék a bajtársi hűségnél. (…) Lélek és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes.

Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.

A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha. A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.