a mai napfelkeltéért.

Ha valamit nagyon szeretnénk, akkor sokszor csak valami nagyon nemszeretem dolog útján érhetjük el.

Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.

Nem kell feltétlenül fölmászni a hegyre, hogy megállapítsuk, milyen magas.

A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.

Amikor azt mondod: „Feladom”, gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: „Egek, micsoda lehetőség!”

Ha a nővéred nem mondja meg az igazat, senkire sem számíthatsz.

Ha ötven millióan hisznek is valami ostobaságban, attól az még ostobaság.

A váratlan esőért, ami alól elbújunk egy régi kapualjban.

Talán egy napon, évek múlva – ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul – képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.